Végre beadták a kulcsot ezek az én szüleim, felöltöztettek vízálló dolgokba, és levittek a szakadó esőben sétálni. Eleinte anya valami fekete dologgal eltakarta előlem az eget, aztán meg ahogy néztem fel apára mindig valami a szemembe esett, és akkor mondtam, hogy mehetünk vissza, de nem mentünk, kicsit tovább vittek és holmi kavicsokkal csalogattak előre. Aztán már tócsáztam is, tapicskoltam benne a gumicsizmámmal rendesen, nagyon vicces volt. Igazából az eső csak víz, és ha esik az eső, akkor az csak annyit jelent, hogy minden vizes lesz. Ez nem is olyan vészes, nem? Csak be kell öltözni űrhajós szerkóba és máris lehet tócsázni.
Monyónak üzenem, hogy csak az új piros picimet (=cipőmet) nem akartam eltakarni a Marci barna overalljával, azért hajtottam fel, így legalább az egyik cipőm kilátszott.
Anya megint levágta a hajam. De csak elől. Szép vagyok így is, majd megkérem fotózzanak már le.
Ja, és miután végignéztem, ahogy anya a körmét vágja, és mutogatta, hogy milyen szép rövid lett, rájöttem, hogy ez igazából nem is olyan vészes, például nem is fáj, mint ahogy eddig gondoltam, és nevetgélve hagytam, hogy vágja az én körmömet is. De a hajmosásra már azért nem lehetett ilyen egyszerűen rávenni.
Most kicsit megálltam, elővettem egy doboz zsepit, és megszámoltam, tényleg 100 darab van benne. Apaka nem örült. Nem értem őket néha.
Küldjetek napsütést, puszi, sziasztok
2007. október 28., vasárnap
2007. október 26., péntek
2007. október 24., szerda
Fel! Újítunk.
Budapesten. Ezért először budakeszire menekültünk a Borka mamáékhoz, aztán eljöttünk egészen Bécsig. Itt azóta esik az eső, mióta megjöttünk, de ez engem nem érdekel, mert szuper esőfelszereléseim vannak, csak anya nem szánja rá magát irtó gyakran, hogy rámadjon minden réteget, ezért kicsit kevesebbet vagyunk kint mint szeretném. Szerencsére itt van egy közös gyerekszoba lent a földszinten, van egy láda tele izgi játékokkal, például fejetlen kutyával, kismozdonnyal, rollerező babával és van két asztal székekkel, ja és egy csúszda is, ami elé nagyon sok kis dada (=labda) van bezsúfolva. Igyekszem bátorítani anakát (=anyát), hogy használja szó szerint, amiket diktálok neki, remélem hamar megtanultok ti is blankául.
Például tegnap az udzsi (=uzsi=uzsonna) végén felidéztem anának (=anyának), hogy mit szoktunk csinálni a papáéknál budakeszin. Ezt mondtam: PAPA, NYAUNYAU - ekkor anám közbeszólt: A papáéknál kutyus van, nem cica. Mire én visszavágtam: ERZSI. Ekkor megértette, hogy az Erzsi nénihez szoktunk eljárni cicát nézegetni, ezután már értette, hogy ott láttam kakat (=kakast) is, és ott van még bácsi(=bácsi) is.
Amúgy megint nagyon sokmindent tanultam, de hát nem csoda, már elmúltam 14 hónapos, a hajamat is vágták már háromszor. Szóval meg tudok enni tízóraira másfél bat (=banánt), imádom a csocsát (=sonkát) és a csat (=sajtot). Anya barátnője a Monyó (=Móni) szerint finnül beszél a Marci (=Marci) is meg én, azaz Bakka (=Blanka) is, mert elég sok szó végére odateszünk egy "ka"-t, de apaka (=apa) szerint csak ragozni próbálunk. Nem árulom el a titkunkat, előbb konzultálnom kell Marcival. Mindenesetre szeretek beszélni, a legjobb, mikor a lifthez sétálok ki az autómat tolva, és anát utánozom, hogy vájá, vájá (=várjál), persze minél hangosabban, hogy az autóm zörgésén túl is hallja minden szomszéd. Jó fej vagyok, nem?
Benci (=Benedek) is blogot diktál az anakájának, itt olvashatjátok: goraczbenedek.blogspot.com
Hiányzik nekem a Csuzsa nagyi (=Zsuzsa nagyi), meg a Lala papa, a Nini (=Lili), az Ádá (=Ádám) és a Kaka (=Kata), na meg a Papaka (=papa) és a mamaka (=mama), de sok fotót nézek meg róluk és ráadádul a mamaka és a papaka holnap meglátogatnak engem, legalábbis anaka ezt ígérgeti. Rzi (=rézi) jól van, sokat dobálom neki itt bent a dadát, és amikor csak teheti futkározik már vauvaukkal (=kutyákkal).
Rá tudom tenni a tollra a kupakját, ilyenkor mindig azt mondom "úgy", apaka meg dől a nevetéstől. Persze eléggé össze van firkálva a kezem, de egyre többször beletalálok a tollal a kupakba. Felveszem egyedül a sapkám, de sajnos a zoknifelvétellel még gondban vagyok, tegnap jó 20 percig próbálkoztam, aztán végül hisztibe fulladt a dolog, szegény anaka hiába próbált mindenféle zoknit odahordani, sehogy se sikerült felvennem őket. A cipőmet viszont, amelyik tépőzáras, azt már le tudom venni, és mellesleg az új, vadító, piros bundacipőm húszas méretű!
Az ebe (=ebéd) és vaccsi (=vacsora) végén anya tesz nekem még főzeléket a mikiegeres tányéromba és én saját magam kanalazom be a számba az ételt, nem mondom, hogy hamar jóllaknék így, de nagyon jó dolog beletalálni a számba, főleg ha még marad is valami a kan (=kanálon).
Most jók legyetek, tanuljatok blankául, és szorítsatok, hogy befejezzék november végéig a lakásunkat. Fotókat is teszek majd fel, csak azok anaka gépén maradtak, most meg apakáéról postolunk.
Pápá és Sszia (=szia)
Például tegnap az udzsi (=uzsi=uzsonna) végén felidéztem anának (=anyának), hogy mit szoktunk csinálni a papáéknál budakeszin. Ezt mondtam: PAPA, NYAUNYAU - ekkor anám közbeszólt: A papáéknál kutyus van, nem cica. Mire én visszavágtam: ERZSI. Ekkor megértette, hogy az Erzsi nénihez szoktunk eljárni cicát nézegetni, ezután már értette, hogy ott láttam kakat (=kakast) is, és ott van még bácsi(=bácsi) is.
Amúgy megint nagyon sokmindent tanultam, de hát nem csoda, már elmúltam 14 hónapos, a hajamat is vágták már háromszor. Szóval meg tudok enni tízóraira másfél bat (=banánt), imádom a csocsát (=sonkát) és a csat (=sajtot). Anya barátnője a Monyó (=Móni) szerint finnül beszél a Marci (=Marci) is meg én, azaz Bakka (=Blanka) is, mert elég sok szó végére odateszünk egy "ka"-t, de apaka (=apa) szerint csak ragozni próbálunk. Nem árulom el a titkunkat, előbb konzultálnom kell Marcival. Mindenesetre szeretek beszélni, a legjobb, mikor a lifthez sétálok ki az autómat tolva, és anát utánozom, hogy vájá, vájá (=várjál), persze minél hangosabban, hogy az autóm zörgésén túl is hallja minden szomszéd. Jó fej vagyok, nem?
Benci (=Benedek) is blogot diktál az anakájának, itt olvashatjátok: goraczbenedek.blogspot.com
Hiányzik nekem a Csuzsa nagyi (=Zsuzsa nagyi), meg a Lala papa, a Nini (=Lili), az Ádá (=Ádám) és a Kaka (=Kata), na meg a Papaka (=papa) és a mamaka (=mama), de sok fotót nézek meg róluk és ráadádul a mamaka és a papaka holnap meglátogatnak engem, legalábbis anaka ezt ígérgeti. Rzi (=rézi) jól van, sokat dobálom neki itt bent a dadát, és amikor csak teheti futkározik már vauvaukkal (=kutyákkal).
Rá tudom tenni a tollra a kupakját, ilyenkor mindig azt mondom "úgy", apaka meg dől a nevetéstől. Persze eléggé össze van firkálva a kezem, de egyre többször beletalálok a tollal a kupakba. Felveszem egyedül a sapkám, de sajnos a zoknifelvétellel még gondban vagyok, tegnap jó 20 percig próbálkoztam, aztán végül hisztibe fulladt a dolog, szegény anaka hiába próbált mindenféle zoknit odahordani, sehogy se sikerült felvennem őket. A cipőmet viszont, amelyik tépőzáras, azt már le tudom venni, és mellesleg az új, vadító, piros bundacipőm húszas méretű!
Az ebe (=ebéd) és vaccsi (=vacsora) végén anya tesz nekem még főzeléket a mikiegeres tányéromba és én saját magam kanalazom be a számba az ételt, nem mondom, hogy hamar jóllaknék így, de nagyon jó dolog beletalálni a számba, főleg ha még marad is valami a kan (=kanálon).
Most jók legyetek, tanuljatok blankául, és szorítsatok, hogy befejezzék november végéig a lakásunkat. Fotókat is teszek majd fel, csak azok anaka gépén maradtak, most meg apakáéról postolunk.
Pápá és Sszia (=szia)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)