2007. november 21., szerda

Kedves Lili

Nagyon boldog első születésnapot kívánunk neked anyáékkal együtt. Szombaton jól meg is ünneplünk téged, addig is sok simi és puszi.
luló

2007. november 19., hétfő

Hírek Budakesziről




Gabi papa újra itthon van, bár szerintem többet alszik, mint én, de nem baj, azt mondják pihennie kell. Azért szoktam vele is játszani, és tegnap eljött hozzám a Lala papa és a Zsuzsa mama is, amíg apa is velem volt, addig elég sokat sírtam, de amint apa és anya kimentek szuperül eljátszottam velük. Szombaton a Lili is itt volt az Ádámmal és a Katával, a Lili nagyon ügyesen kúszik, és akárhol fel tud húzódzkodni állásba, és onnan nevetgél, vicces pofa, néha adtam neki a játékokból is, de néha nem. És sokat simogattam a fejét meg a hátát, azt minden baba szereti.

A lakásunk apa szerint fasza lesz, hát kiváncsi vagyok, már alig emlékszem rá, hogy milyen volt, remélem azért a szobámhoz tényleg nem nyúlnak hozzá.

Anya megint sok teát vedel, meg tegnap egy csomót feküdt is, szerintem most már gyógyuljon meg, és menjünk sokfelé, mert én szeretek sokfelé menni. Mondjuk az udvaron csámborogni is jó, ma randalíroztam a tornácon, szőlőt szedtem és kiraktam az ablakpárkányra, aztán találtam egy szép piros lapátot, amit mindenhova magammal vittem és dobáltam labdát a rézinek. Délután meg anyáékkal elautóztunk az ikába, ott játszottam egy játszóház-szerűségben, megnéztem a gardróbokat és a konyhákat, és az étteremben megvacsoráztam, ja és ültem egy csomó fotelben is. Na meg magamhoz vettem mindenféle plüssállatot, de valahogy lekoptak rólam mind, mire kiértünk az áruházból, legközelebb viszek táskát, abba gyűjtöm őket.

csók

luló

2007. november 15., csütörtök

Gabi papa és hóesés

Gabi papát napok óta nem láttam, pedig mindig benézek a szobájába, de azt mondják anyáék, hogy ő most gólházban van, de ne aggódjak nemsokára hazajön. Amikor beszélnek vele telefonon mindig küldök neki puszit. Gondolom, hogy a gabipapa vizilabdaedzésen van, mert ott van gól, azt tudom, biztos be akar kerülni apa csapatába.
Ja, anya meg elkapott valami vírusinfekciót és vasárnap óta maszkban van, néha leszedem róla, hogy lássam száját, meg kell nézni néha, hogy nem nőtt-e ki újabb foga neki is. Nekem ugyanis már két rágófogam előbukkant, jó velük rágni, kaját is meg a kezemet is. Egy-egy kézrágás után csak odanyújtom anyának a kezem és törlést kérek.
Mindenesetre itt vagyunk még mindig Budakeszin, apa azt mondta már nem is mehetünk Bécsbe, hát sajnálom, de azért jól is érzem magam itt, mert itt mindig többen vannak körülöttem, meg talán a Lilit is láthatom szombaton. Kicsit ugyan én is taknyos vagyok, de azért ne aggódj Lili, szombatra igyekszem rendbe jönni, de ha nem, hát legkésőbb jövő szombatra a bulidra összeszedem magam. Rendben?
A lakásunk jövő hét végére készen lesz, mindig csak apa nézi meg, hogy hogy áll éppen, így anyának és nekem meglepetés lesz az új étkező-konyha-nappali. Kiváncsi vagyok, és kicsit aggódom, hogy lesz-e elég hely a játékaimnak, és hogy a szobámat nem koszolták-e nagyon össze.
Most már megyek, fotót kérjetek anyától meg apától, én mégse tudom lefotózni magam.
Juj, Marci, boldog névnapot neked, elnézést, hogy csak így utólag írom, remélem veled minden o.k. Sok puszi
Luló
ui: megint esik a hó! Majd jól megropogtatom délután a cipőmmel.

2007. november 8., csütörtök

Uboka

azaz uborka. Ez volt az első háromszótagú szó, amit kimondtam. Úgy döntöttem gyorsan megtanulok beszélni, mert úgy sokkal könnyebb ezekkel az én szüleimmel, meg szeretem is hallani a saját hangomat. A kanál már nem "ka", hanem "kanyál", a labda nem "dada", hanem "jabda", és így tovább. Ezen kívül olyan szavakat is előrángatok a memóriámból, amiket nem nagyon tanítgattak anyáék, csak ellestem tőlük, hogy mit jelentenek, így például anyám lehidalt, mikor a "zsebe"-t kerestem a nadrágján, hogy beletegyem a telefont, nem tudták mire vélni, hogy "zsinór"-okra mutogatok, és a "doboz" szót is így kezdtem el használni egy este. Asszem még nem sejtik, hogy SZIA ügynök vagyok, én meg egyelőre nem fedem fel magam.

Most budakeszin lakunk, a frankelleós lakásunk még mindig átalakul. A bécsiből lassan ki kell költöznünk, azért remélem még Lili ellátogat hozzánk, vasárnaptól tíz napot még kint leszünk, segítek anyának majd összepakolni. Kint sokat járunk az Európa játszótérre, ahogy Eszte nevezi, van ott egy barátom, a Maci, aki egy farönk mögött heverészik, akármilyen hideg is van. Meg szoktam etetni kaviccsal, az a kedvence. Aztán van ott egy szuper hinta, meg egy jó kis hintázó nagy autó, meg vár, amiben el lehet bújni, és a rácsok mögül kikukucsolni, továbbá vannak indiánsátrak is, innen is lehet kukucsolni. És már csúszdáztam is a nagycsúszdán, igaz még csak anya ölében. A spielraumban is van csúszda, ott már egyedül is leengedett anya, bele a labdákba, jópofa volt. Ott volt egy bácsi is a múlt hét végén velünk, Mészinek hívják, sokat játszott a Rézivel és zoknit húzott a babáim lábára.

Muszáj elmesélnem, hogy apa vizilabdacsapata milyen ügyes volt, mert majdnem mindenki mást megvertek a bécsi kupán, és a jövő hét végén az első helyért fognak játszani, de aztán mégsem lehetnek elsők, mert nem osztrákok. Az osztrákok amúgy kedvesek, sokat beszélgetnek velünk, anya mindig mosolyog, néha fordít, néha azt mondja, hogy egy szavát sem érti a néninek, akivel beszélget. A múltkor, míg egy padon banánoztunk a bevásárlás közben hárman is odaültek, mindenki beszélt kicsit hozzánk, aztán elmentek tovább. Én azért simogattam anya térdét, csak hogy tudják, mi összetartozunk, és ne meséljenek badarságokat. Tudok két osztrák szót is, legalábbis, mikor anya mondja valahol, hogy "danke" meg "grüssgott", akkor utánamondom, mert még jól jöhet ez nekem.

Ma voltam piklerezni, két új gyerek van, a julcsi meg a leó, jó fejek, a leóval lejattoltam az ötlözőben, a julcsival majdnem babáztam, de aztán mégsem, ja és volt még a rozi is, akit már régóta ismerek. Anya sokat beszélgetett a Kati nénivel arról, hogy nem kell sokat aggódni, hogyha nem mindig eszem meg, amit ad nekem, én meg közben főztem a babának és meg is etettem kanállal. Azt mondta a Kati néni, hogy az önállósodás jó dolog, de sok türelem kell hozzá. Hát remélem anya hamar önálló lesz, mert néha mikor nem jön fel a cipőm elfogy a türelmem.

Eszte néni remélem megnyugodtál, még igyekszem írni, míg itthon vagyunk, de persze megint sok programom van, holnap megnézem a doktornénit, hogy hogy van, szombaton pedig a másodunokatesóimhoz megyek vendégségbe. Addig is sok simi Micinek, és anya üzeni, hogy ne aggódj sokat.

sziaaa