Boldog Karácsonyt!

A régi-új lakásban

Feltettem pár fotót is, bár már volt néhányotoknak szerencséje élőben látni a megújult lakásunkat. Én élvezem nagyon, hogy segíthetek főzni anyának, meg hogy végre újra főz nekem, és nagyokat játszom Rézivel, eldobom a labdáját, aztán műnevetéssel kísérem, ahogy érte szalad. Egyre több szót tudok, sőt most már egész mondatok is egyre többször hagyják el a számat, pl: "appa! ojjo fútta", azaz apa kifújta az orrát. Pénteken voltunk egy kedves doktornéninél, aki egy olyan szobában lakik, ami tele van játékokkal és ugyan sírtam kicsit mert persze megvizsgált, de nem annyit mint máskor, mert nem kellett levetkőzni, és végig anya ölében ülhettem, ő meg csak benyúlt a pólóm alá a hallgatójával és megvárta míg megnyugszom és úgy hallgatta meg a tüdőmet és a szívemet. Aztán kaptam lufit is. Apa itthon felfújta, de jó hamar kidurrant. Aki tud, hozzon nekem lufit. Jó nagyot, mert itthon csak picik vannak. Persze ezek is szólnak jó nagyot, mikor kidurrannak. A doktornéni azt mondta, hogy a szememnek semmi baja, mert anya emiatt vitt oda, vagyishogy be volt dagadva az egyik szemhéjam, és nem voltam szép így. De a torkomat pirosnak látta, és azt mondta, hogy hétvégére be is fogok taknyosodni. Igy is tettem. Ma délelőttre betaknyosodtam, azóta megint jönnek ezek a porszívóval és kiszipkázzák az orromat. Nem baj, én mindig meghallgatom a maci meg a majom pocakját és néha ki is szívózom az orrukat, na meg időnként lázat is mérek nekik. Igyekszem meggyógyulni, hogy még karácsony előtt találkozhassak Lilivel, Ádámmal és Katával, mert most csak telefonon tudunk dumálni. Ma is mondtam az Ádámnak, hogy "Mukatete" remélem elmondta a Lilinek. Múlt hétvégén itt járt a Marci a szüleivel és sokat használta az autómat meg mindig el akarta venni, amivel épp játszottam. Ő már nagyon nagy fiú, a bölcsiben is ő a legnagyobb.

Bob és Bobek, alias a Borsics ikrek megérkeztek november 25-én

Képzeljétek Ildi kislányai pont olyan ágyban laknak, mint az enyém, csak ők egyszerre ketten vannak benne. Nézzétek milyen szépek, gratulálunk hozzájuk!

Kedves Lili

Nagyon boldog első születésnapot kívánunk neked anyáékkal együtt. Szombaton jól meg is ünneplünk téged, addig is sok simi és puszi.
luló

Hírek Budakesziről

Gabi papa újra itthon van, bár szerintem többet alszik, mint én, de nem baj, azt mondják pihennie kell. Azért szoktam vele is játszani, és tegnap eljött hozzám a Lala papa és a Zsuzsa mama is, amíg apa is velem volt, addig elég sokat sírtam, de amint apa és anya kimentek szuperül eljátszottam velük. Szombaton a Lili is itt volt az Ádámmal és a Katával, a Lili nagyon ügyesen kúszik, és akárhol fel tud húzódzkodni állásba, és onnan nevetgél, vicces pofa, néha adtam neki a játékokból is, de néha nem. És sokat simogattam a fejét meg a hátát, azt minden baba szereti.

A lakásunk apa szerint fasza lesz, hát kiváncsi vagyok, már alig emlékszem rá, hogy milyen volt, remélem azért a szobámhoz tényleg nem nyúlnak hozzá.

Anya megint sok teát vedel, meg tegnap egy csomót feküdt is, szerintem most már gyógyuljon meg, és menjünk sokfelé, mert én szeretek sokfelé menni. Mondjuk az udvaron csámborogni is jó, ma randalíroztam a tornácon, szőlőt szedtem és kiraktam az ablakpárkányra, aztán találtam egy szép piros lapátot, amit mindenhova magammal vittem és dobáltam labdát a rézinek. Délután meg anyáékkal elautóztunk az ikába, ott játszottam egy játszóház-szerűségben, megnéztem a gardróbokat és a konyhákat, és az étteremben megvacsoráztam, ja és ültem egy csomó fotelben is. Na meg magamhoz vettem mindenféle plüssállatot, de valahogy lekoptak rólam mind, mire kiértünk az áruházból, legközelebb viszek táskát, abba gyűjtöm őket.

csók

luló

Gabi papa és hóesés

Gabi papát napok óta nem láttam, pedig mindig benézek a szobájába, de azt mondják anyáék, hogy ő most gólházban van, de ne aggódjak nemsokára hazajön. Amikor beszélnek vele telefonon mindig küldök neki puszit. Gondolom, hogy a gabipapa vizilabdaedzésen van, mert ott van gól, azt tudom, biztos be akar kerülni apa csapatába.
Ja, anya meg elkapott valami vírusinfekciót és vasárnap óta maszkban van, néha leszedem róla, hogy lássam száját, meg kell nézni néha, hogy nem nőtt-e ki újabb foga neki is. Nekem ugyanis már két rágófogam előbukkant, jó velük rágni, kaját is meg a kezemet is. Egy-egy kézrágás után csak odanyújtom anyának a kezem és törlést kérek.
Mindenesetre itt vagyunk még mindig Budakeszin, apa azt mondta már nem is mehetünk Bécsbe, hát sajnálom, de azért jól is érzem magam itt, mert itt mindig többen vannak körülöttem, meg talán a Lilit is láthatom szombaton. Kicsit ugyan én is taknyos vagyok, de azért ne aggódj Lili, szombatra igyekszem rendbe jönni, de ha nem, hát legkésőbb jövő szombatra a bulidra összeszedem magam. Rendben?
A lakásunk jövő hét végére készen lesz, mindig csak apa nézi meg, hogy hogy áll éppen, így anyának és nekem meglepetés lesz az új étkező-konyha-nappali. Kiváncsi vagyok, és kicsit aggódom, hogy lesz-e elég hely a játékaimnak, és hogy a szobámat nem koszolták-e nagyon össze.
Most már megyek, fotót kérjetek anyától meg apától, én mégse tudom lefotózni magam.
Juj, Marci, boldog névnapot neked, elnézést, hogy csak így utólag írom, remélem veled minden o.k. Sok puszi
Luló
ui: megint esik a hó! Majd jól megropogtatom délután a cipőmmel.

Uboka

azaz uborka. Ez volt az első háromszótagú szó, amit kimondtam. Úgy döntöttem gyorsan megtanulok beszélni, mert úgy sokkal könnyebb ezekkel az én szüleimmel, meg szeretem is hallani a saját hangomat. A kanál már nem "ka", hanem "kanyál", a labda nem "dada", hanem "jabda", és így tovább. Ezen kívül olyan szavakat is előrángatok a memóriámból, amiket nem nagyon tanítgattak anyáék, csak ellestem tőlük, hogy mit jelentenek, így például anyám lehidalt, mikor a "zsebe"-t kerestem a nadrágján, hogy beletegyem a telefont, nem tudták mire vélni, hogy "zsinór"-okra mutogatok, és a "doboz" szót is így kezdtem el használni egy este. Asszem még nem sejtik, hogy SZIA ügynök vagyok, én meg egyelőre nem fedem fel magam.

Most budakeszin lakunk, a frankelleós lakásunk még mindig átalakul. A bécsiből lassan ki kell költöznünk, azért remélem még Lili ellátogat hozzánk, vasárnaptól tíz napot még kint leszünk, segítek anyának majd összepakolni. Kint sokat járunk az Európa játszótérre, ahogy Eszte nevezi, van ott egy barátom, a Maci, aki egy farönk mögött heverészik, akármilyen hideg is van. Meg szoktam etetni kaviccsal, az a kedvence. Aztán van ott egy szuper hinta, meg egy jó kis hintázó nagy autó, meg vár, amiben el lehet bújni, és a rácsok mögül kikukucsolni, továbbá vannak indiánsátrak is, innen is lehet kukucsolni. És már csúszdáztam is a nagycsúszdán, igaz még csak anya ölében. A spielraumban is van csúszda, ott már egyedül is leengedett anya, bele a labdákba, jópofa volt. Ott volt egy bácsi is a múlt hét végén velünk, Mészinek hívják, sokat játszott a Rézivel és zoknit húzott a babáim lábára.

Muszáj elmesélnem, hogy apa vizilabdacsapata milyen ügyes volt, mert majdnem mindenki mást megvertek a bécsi kupán, és a jövő hét végén az első helyért fognak játszani, de aztán mégsem lehetnek elsők, mert nem osztrákok. Az osztrákok amúgy kedvesek, sokat beszélgetnek velünk, anya mindig mosolyog, néha fordít, néha azt mondja, hogy egy szavát sem érti a néninek, akivel beszélget. A múltkor, míg egy padon banánoztunk a bevásárlás közben hárman is odaültek, mindenki beszélt kicsit hozzánk, aztán elmentek tovább. Én azért simogattam anya térdét, csak hogy tudják, mi összetartozunk, és ne meséljenek badarságokat. Tudok két osztrák szót is, legalábbis, mikor anya mondja valahol, hogy "danke" meg "grüssgott", akkor utánamondom, mert még jól jöhet ez nekem.

Ma voltam piklerezni, két új gyerek van, a julcsi meg a leó, jó fejek, a leóval lejattoltam az ötlözőben, a julcsival majdnem babáztam, de aztán mégsem, ja és volt még a rozi is, akit már régóta ismerek. Anya sokat beszélgetett a Kati nénivel arról, hogy nem kell sokat aggódni, hogyha nem mindig eszem meg, amit ad nekem, én meg közben főztem a babának és meg is etettem kanállal. Azt mondta a Kati néni, hogy az önállósodás jó dolog, de sok türelem kell hozzá. Hát remélem anya hamar önálló lesz, mert néha mikor nem jön fel a cipőm elfogy a türelmem.

Eszte néni remélem megnyugodtál, még igyekszem írni, míg itthon vagyunk, de persze megint sok programom van, holnap megnézem a doktornénit, hogy hogy van, szombaton pedig a másodunokatesóimhoz megyek vendégségbe. Addig is sok simi Micinek, és anya üzeni, hogy ne aggódj sokat.

sziaaa

Élet az esőben

Végre beadták a kulcsot ezek az én szüleim, felöltöztettek vízálló dolgokba, és levittek a szakadó esőben sétálni. Eleinte anya valami fekete dologgal eltakarta előlem az eget, aztán meg ahogy néztem fel apára mindig valami a szemembe esett, és akkor mondtam, hogy mehetünk vissza, de nem mentünk, kicsit tovább vittek és holmi kavicsokkal csalogattak előre. Aztán már tócsáztam is, tapicskoltam benne a gumicsizmámmal rendesen, nagyon vicces volt. Igazából az eső csak víz, és ha esik az eső, akkor az csak annyit jelent, hogy minden vizes lesz. Ez nem is olyan vészes, nem? Csak be kell öltözni űrhajós szerkóba és máris lehet tócsázni.
Monyónak üzenem, hogy csak az új piros picimet (=cipőmet) nem akartam eltakarni a Marci barna overalljával, azért hajtottam fel, így legalább az egyik cipőm kilátszott.
Anya megint levágta a hajam. De csak elől. Szép vagyok így is, majd megkérem fotózzanak már le.
Ja, és miután végignéztem, ahogy anya a körmét vágja, és mutogatta, hogy milyen szép rövid lett, rájöttem, hogy ez igazából nem is olyan vészes, például nem is fáj, mint ahogy eddig gondoltam, és nevetgélve hagytam, hogy vágja az én körmömet is. De a hajmosásra már azért nem lehetett ilyen egyszerűen rávenni.
Most kicsit megálltam, elővettem egy doboz zsepit, és megszámoltam, tényleg 100 darab van benne. Apaka nem örült. Nem értem őket néha.
Küldjetek napsütést, puszi, sziasztok

még fotók rólunk

itt járt Borka mama és Gabi papa

Szép szó

Fel! Újítunk.

Budapesten. Ezért először budakeszire menekültünk a Borka mamáékhoz, aztán eljöttünk egészen Bécsig. Itt azóta esik az eső, mióta megjöttünk, de ez engem nem érdekel, mert szuper esőfelszereléseim vannak, csak anya nem szánja rá magát irtó gyakran, hogy rámadjon minden réteget, ezért kicsit kevesebbet vagyunk kint mint szeretném. Szerencsére itt van egy közös gyerekszoba lent a földszinten, van egy láda tele izgi játékokkal, például fejetlen kutyával, kismozdonnyal, rollerező babával és van két asztal székekkel, ja és egy csúszda is, ami elé nagyon sok kis dada (=labda) van bezsúfolva. Igyekszem bátorítani anakát (=anyát), hogy használja szó szerint, amiket diktálok neki, remélem hamar megtanultok ti is blankául.
Például tegnap az udzsi (=uzsi=uzsonna) végén felidéztem anának (=anyának), hogy mit szoktunk csinálni a papáéknál budakeszin. Ezt mondtam: PAPA, NYAUNYAU - ekkor anám közbeszólt: A papáéknál kutyus van, nem cica. Mire én visszavágtam: ERZSI. Ekkor megértette, hogy az Erzsi nénihez szoktunk eljárni cicát nézegetni, ezután már értette, hogy ott láttam kakat (=kakast) is, és ott van még bácsi(=bácsi) is.
Amúgy megint nagyon sokmindent tanultam, de hát nem csoda, már elmúltam 14 hónapos, a hajamat is vágták már háromszor. Szóval meg tudok enni tízóraira másfél bat (=banánt), imádom a csocsát (=sonkát) és a csat (=sajtot). Anya barátnője a Monyó (=Móni) szerint finnül beszél a Marci (=Marci) is meg én, azaz Bakka (=Blanka) is, mert elég sok szó végére odateszünk egy "ka"-t, de apaka (=apa) szerint csak ragozni próbálunk. Nem árulom el a titkunkat, előbb konzultálnom kell Marcival. Mindenesetre szeretek beszélni, a legjobb, mikor a lifthez sétálok ki az autómat tolva, és anát utánozom, hogy vájá, vájá (=várjál), persze minél hangosabban, hogy az autóm zörgésén túl is hallja minden szomszéd. Jó fej vagyok, nem?
Benci (=Benedek) is blogot diktál az anakájának, itt olvashatjátok: goraczbenedek.blogspot.com
Hiányzik nekem a Csuzsa nagyi (=Zsuzsa nagyi), meg a Lala papa, a Nini (=Lili), az Ádá (=Ádám) és a Kaka (=Kata), na meg a Papaka (=papa) és a mamaka (=mama), de sok fotót nézek meg róluk és ráadádul a mamaka és a papaka holnap meglátogatnak engem, legalábbis anaka ezt ígérgeti. Rzi (=rézi) jól van, sokat dobálom neki itt bent a dadát, és amikor csak teheti futkározik már vauvaukkal (=kutyákkal).
Rá tudom tenni a tollra a kupakját, ilyenkor mindig azt mondom "úgy", apaka meg dől a nevetéstől. Persze eléggé össze van firkálva a kezem, de egyre többször beletalálok a tollal a kupakba. Felveszem egyedül a sapkám, de sajnos a zoknifelvétellel még gondban vagyok, tegnap jó 20 percig próbálkoztam, aztán végül hisztibe fulladt a dolog, szegény anaka hiába próbált mindenféle zoknit odahordani, sehogy se sikerült felvennem őket. A cipőmet viszont, amelyik tépőzáras, azt már le tudom venni, és mellesleg az új, vadító, piros bundacipőm húszas méretű!
Az ebe (=ebéd) és vaccsi (=vacsora) végén anya tesz nekem még főzeléket a mikiegeres tányéromba és én saját magam kanalazom be a számba az ételt, nem mondom, hogy hamar jóllaknék így, de nagyon jó dolog beletalálni a számba, főleg ha még marad is valami a kan (=kanálon).
Most jók legyetek, tanuljatok blankául, és szorítsatok, hogy befejezzék november végéig a lakásunkat. Fotókat is teszek majd fel, csak azok anaka gépén maradtak, most meg apakáéról postolunk.
Pápá és Sszia (=szia)

Vegyes fotók még

Vegyes fotók

Budakeszi sorozat

Itt vagyok, hol vagyok

Hova tűntem, igaz? Hát itt vagyok, hol lennék, csak megint utazgatunk sokat, hol Budakeszin, hol Budapesten, hol Bécsben koptatom a szandimat. Irok nemsokára hosszabban is a kalandjaimról, addig felteszek pár képet. Na még annyit elárulok, hogy nagyon aranyos vagyok továbbra is, szeretem simogatni, akiket szeretek, puszit is küldök sokat és már 7 fogam van.