Uboka

azaz uborka. Ez volt az első háromszótagú szó, amit kimondtam. Úgy döntöttem gyorsan megtanulok beszélni, mert úgy sokkal könnyebb ezekkel az én szüleimmel, meg szeretem is hallani a saját hangomat. A kanál már nem "ka", hanem "kanyál", a labda nem "dada", hanem "jabda", és így tovább. Ezen kívül olyan szavakat is előrángatok a memóriámból, amiket nem nagyon tanítgattak anyáék, csak ellestem tőlük, hogy mit jelentenek, így például anyám lehidalt, mikor a "zsebe"-t kerestem a nadrágján, hogy beletegyem a telefont, nem tudták mire vélni, hogy "zsinór"-okra mutogatok, és a "doboz" szót is így kezdtem el használni egy este. Asszem még nem sejtik, hogy SZIA ügynök vagyok, én meg egyelőre nem fedem fel magam.

Most budakeszin lakunk, a frankelleós lakásunk még mindig átalakul. A bécsiből lassan ki kell költöznünk, azért remélem még Lili ellátogat hozzánk, vasárnaptól tíz napot még kint leszünk, segítek anyának majd összepakolni. Kint sokat járunk az Európa játszótérre, ahogy Eszte nevezi, van ott egy barátom, a Maci, aki egy farönk mögött heverészik, akármilyen hideg is van. Meg szoktam etetni kaviccsal, az a kedvence. Aztán van ott egy szuper hinta, meg egy jó kis hintázó nagy autó, meg vár, amiben el lehet bújni, és a rácsok mögül kikukucsolni, továbbá vannak indiánsátrak is, innen is lehet kukucsolni. És már csúszdáztam is a nagycsúszdán, igaz még csak anya ölében. A spielraumban is van csúszda, ott már egyedül is leengedett anya, bele a labdákba, jópofa volt. Ott volt egy bácsi is a múlt hét végén velünk, Mészinek hívják, sokat játszott a Rézivel és zoknit húzott a babáim lábára.

Muszáj elmesélnem, hogy apa vizilabdacsapata milyen ügyes volt, mert majdnem mindenki mást megvertek a bécsi kupán, és a jövő hét végén az első helyért fognak játszani, de aztán mégsem lehetnek elsők, mert nem osztrákok. Az osztrákok amúgy kedvesek, sokat beszélgetnek velünk, anya mindig mosolyog, néha fordít, néha azt mondja, hogy egy szavát sem érti a néninek, akivel beszélget. A múltkor, míg egy padon banánoztunk a bevásárlás közben hárman is odaültek, mindenki beszélt kicsit hozzánk, aztán elmentek tovább. Én azért simogattam anya térdét, csak hogy tudják, mi összetartozunk, és ne meséljenek badarságokat. Tudok két osztrák szót is, legalábbis, mikor anya mondja valahol, hogy "danke" meg "grüssgott", akkor utánamondom, mert még jól jöhet ez nekem.

Ma voltam piklerezni, két új gyerek van, a julcsi meg a leó, jó fejek, a leóval lejattoltam az ötlözőben, a julcsival majdnem babáztam, de aztán mégsem, ja és volt még a rozi is, akit már régóta ismerek. Anya sokat beszélgetett a Kati nénivel arról, hogy nem kell sokat aggódni, hogyha nem mindig eszem meg, amit ad nekem, én meg közben főztem a babának és meg is etettem kanállal. Azt mondta a Kati néni, hogy az önállósodás jó dolog, de sok türelem kell hozzá. Hát remélem anya hamar önálló lesz, mert néha mikor nem jön fel a cipőm elfogy a türelmem.

Eszte néni remélem megnyugodtál, még igyekszem írni, míg itthon vagyunk, de persze megint sok programom van, holnap megnézem a doktornénit, hogy hogy van, szombaton pedig a másodunokatesóimhoz megyek vendégségbe. Addig is sok simi Micinek, és anya üzeni, hogy ne aggódj sokat.

sziaaa