Mazsola beszámoló

Péntek délelőttönként Mazsolajátszóra járok anyával. Együtt szoktunk menni a Marcival és az Enikővel (ő a Marci anyukája), és ott találkozunk még egy ismerős kisfiúval, a Zazival, akinek az anyukáját Beának hívják.

Mazsola egy kismalac, aki Manócskával lakik, és Judit mindig mesél nekünk róluk, aztán énekelünk, mondókázunk, játszunk, labdázunk, vonatozunk az anyukánk ölében, körbe-körbe járkálunk és a végén mindenféle tornaszert is kipróbálhatunk. Van alagút, végig lehet mászni a padon négykézláb vagy hason, van két nagy serpenyőszerű valami, amiben lehet pörögni, van egy takaró, amiben Judit és anya megzsipp-zsuppolnak, van egy kis trambulin és újabban van egy palló is, amin végig lehet menni, de a felénél mindig átbillen, ez nagyon izgalmas.
Eleinte mindig csak anya ölében üldögéltem, meg ácsorogtam és nézelődtem a nagy szemeimmel, de most már sokat szaladgálok, próbálom ellesni Marcitól, hogy hogyan kell elevenkedni, sőt legutóbb az Enikő dobálhatott a levegdőbe nyuszihoppoláskor. Mazsola végén az öltözőszekrényekbe szoktunk bebújkálni, illetve főleg a Marci. Van ott egy terepasztal is, amin vannak vonatok, teherautók, fák meg egyéb tereptárgyak.